A Beatles szervezeti kultúrája - SIDE 3

5.??? Csapatszellem – Come Together

A csapat nem csupán a tagok teljesítményeinek egyszer? ?sszeadódása. Megt?bbsz?r?zi az egyéni teljesítményeket, továbbá elejét veszi az egyedül elk?vethet? hibáknak. A k?z?sen elk?vetett hibáknak is létezhet ugyan kohéziója, de a csapatszellem valódi erejét az ?sszetartozás adja. A csapat már a megalakulás pillanatában új min?séget hordoz. Tagjának lenni nem statikus tény, hanem dinamikus t?rténés. A magában tevékenyked? mez??r, agysebész, vagy vattacukorárus lehet ?nazonos, de az identitását csak a hasonló profilú kollégák k?z?sségében tudja megélni. Arról nem lehet igazán jóles?en fantáziálgatni, hogy egy legendás szólista helyébe lépünk. Ha gondolatban megpróbálunk ? lenni, az álom máris idegen t?rténetté záródik, mert nem rólunk szól. Mennyivel élvezetesebb azt elképzelni, hogy valamelyik áhított csapat x+1. tagja legyünk! Saját magunkként szerepelhetünk egy nyitott t?rténetben, ami bármikor, bármeddig tovább álmodható.

Lennon egy k?z?s showm?soruk szünetében Tom Jonest cinkelte és az éppen akkor futó It’s not Unusual slágerére r?gt?nz?tt. Az ?It’s not unusual, just an elephant” elferdített strófájában a tagbaszakadt walesi magára ismert és düh?dten megindult felé. Mire azonban odaért, már négy sz?nni nem akaró gazember nézett vele farkasszemet. Jobbnak látta hát, ha egy ?szintétlen mosollyal kezet ráz velük és odébbáll. A k?z?s csínyek és szellemes megoldások munkavégzésre gyakorolt hatása rendkívül el?ny?s. El?fordult, hogy valaki késett a stúdióból. Ilyenkor morgolódás helyett a jelenlév?k k?z?tt felosztva kezd?dtek a próbák. Ha kellett Ringo zongorázott, Harrison basszusozott, vagy Lennon dobolt, McCartney meg bárhova be tudott szállni. Amikor a hiányzó tag végül megérkezett, iparkodott a lehet? legt?bbet adni magából és már a harmadik taktusnál fájlalta, hogy addig nem játszott. Mert együtt volt jó a buli.

A csapatszellem megújuló energia, amit a k?lcs?n?s támogatás és a szolidaritás táplál. Amennyiben bármelyik utánpótlása elapad, nyomában a csapat kényszer k?z?sséggé mocsarasodik.

?6.??? Humor – I Feel Fine

Hihetetlen pedig igaz: egyetlen szervezet meghirdetett értékei k?z?tt sem szerepel a humor. El?bb kerül sor egy tartalmatlan, kevesek számára érthet? jelszó kiválasztására, mint arra, ami sokak számára nyújt átélhet? élményt. Az okokat csak találgatni lehet. El?fordulhat, hogy a véleményformálóknak nincs humorérzéke és nem szenvedhetik azokat, akiknek van? Megeshet, hogy olyan kockázatként kerül beazonosításra, ami a megbízhatóság ellenébe hat? Mindkét eset sajnálatos tévedés lenne.

A humor els?sorban kritikai megnyilvánulás, ami alapjaiban kül?nb?zteti meg az idétlenkedést?l. Minél pontosabban talál telibe egy aktuális problémát, annál t?bb tanulsággal szolgál. Teljesítménybe forgatható amennyiben k?z?sségformáló, n?veli a terhelhet?séget, oldja a feszültséget és lassítja a kiégést. ?

Ebben a megk?zelítésben a humor egy kiaknázásra váró er?forrás. Nem tanulható, de fel lehet rá készülni és ez bárkit alkalmassá tehet arra, hogy hasznosítsa. Az ehhez vezet? legr?videbb út az ?nirónia. Pozíciótól függetlenül érdemes gyakorolni, mert felszabadító hatása van a munkak?rnyezetre.

?Akinek humora van mindent tud. Akinek nincs, mindenre képes.” A Beatles mindenre képes volt, aminek a humor fontos éltet?eleme maradt. ?k?rk?dtek persze ?ncélúan is, de az iróniában nem ismertek tréfát. Kifelé csíp?s megfogalmazásokban, befelé pedig kijózanító élcel?désekben artikulálódott. Nem esett nehezükre bármikor szélhámosnak, vagy kontárnak nevezni magukat. Ez a fajta néha akár mesterkélt szerepjáték inspiráló tudott lenni. Tartást adott és elejét vette annak, hogy ?nelégültekké váljanak. Amikor bármelyikük túlságosan a saját maga hatása alá került, máris három irányból kapta az ívet, hogy sürg?sen redukálja magát, aztán megint mehetett minden tovább. A humor a zenéjükben is munkál és leginkább olyan felvételeken keresztül j?n át, mint pl. a Wild Honey Pie gegje, a Sun King botrányos spanyol-olasz halandzsázása, a Girl ?háttér vokál bújtatott malackodása, a Yellow Submarine burleszk-szer? hangkavalkádja, az Ob-la-di, Ob-la-da vásári komédiája, vagy a Maxwell’s Silver Hammer második versszakának utolsó sora, amibe McCartney jól hallhatóan belenevet.

A humor civilizációs válaszreakció, aminek színvonalát a létrehozó és a befogadó szellemi beállítottsága határozza meg. Bármilyen helyzetben utat t?r magának és d?ntés kérdése, hogy visszafojtjuk, elszenvedjük, vagy gazdálkodunk vele.

Nem feltétlenül így gondolunk rá, s?t valószín?leg a fiúk sem voltak vele tisztában, mindenesetre a Beatles egy rendkívül er?s szervezeti kultúrával rendelkez? munkahely volt. M?k?dési gyakorlatukban számos olyan elv érvényesült, aminek átvételér?l minden munkaszervezetnek érdemes elgondolkodni.

Vége - The End

A cikk els? része itt, a második része pedig itt olvasható.