Otthagyod a munkahelyedet?! – 1. rész

élet az aranykalitkán túl...

avagy miként lettem multis vezet?b?l coach-vállalkozó? Ebben a hírlevélben nem MEGmondok, hanem ELmondok - olvasd Te is!

Kíváncsi vagy arra, hogy mégis mi vitt rá erre az útra? Hogy milyen t?rténések vezettek addig, amíg ugrottam? és hogy mi is t?rténik velem azóta? Személyes megélés és tapasztalás, érzés- és gondolatmegosztásra készül?k, csak hogy tudd :) Ha másfajta 'tudományosságra' vágysz, az itt most nem lesz - de k?vesd a hírfolyamomat, mert ott azért találsz majd kedvedre valót, ebben biztos vagyok.

Talán rendhagyó módon, de a LinkedIN szakmai és gyakran szigorú világába, most színtiszta emberséget hozok.

Hiszem, hogy ez is oké. Hogy nem kell mindig 'túlokoskodni' a dolgokat, mindig mindent jól tudni, jól csinálni, gy?zni, sikeresnek lenni egy percen belül ... hanem azt hiszem, hogy nagyon ELéG EMBERnek lenni! Szánjunk erre id?t együtt!

Ha Te is hiszed, akkor itt a helyed velem - mert VAN élet az Aranykalitkán túl IS :)

üdv?z?llek szeretettel,

ági, az Aranykalitka-sz?kevény

--------------------------------------------------------------------------------------------------

Els? rész

Bár nem mondott semmit, hallottam, ahogy fújtat egyet és láttam, ahogy grimaszt vág az arcával a hírre, hogy ?nszántamból elj?v?k a jó kis munkahelyemr?l és feladni látszok egy olyan életformát, amire sokan vágynak. Miért j?ssz el? – kérdezte végül, és látszott rajta, hogy tényleg kíváncsi a válaszomra. Ha Te is az vagy, akkor bingó, mert most bizony megtudod!?

De lássuk csak, hol is kezdhetném…. K?zel 20 évr?l évr?l írni r?viden …. na, nekem az nem nagyon megy, és amúgy most nem is szeretnék, mert ezen sorok, mint egyfajta memoár maradnak majd fent nekem is. úgyhogy már most szólok, csak akkor folytasd, ha van kb. 4-5 perced az els? részt végigolvasni – mert lesz t?bb rész is!?. Ha id? sz?kében vagy, akkor legalább ezt a pár kérdést vidd el magaddal:?Te miért kelsz fel mindennap? Mi az, ami bevisz a munkahelyre? és mi az, ami miatt nem akarsz a munkahelyre menni mégsem? Boldognak érzed magad? Ahogy ma élsz, szeretnéd pont úgy az életed hátralév? részét is elt?lteni?

A kezdetek

Egyszer volt, hol nem - voltam én is 22 éves …. a f?iskola k?zgazdász-marketing szakának elvégzése után, életem els? interjúján (az állásra akkor még újsághirdetésen keresztül, levélben elküld?tt ?néletrajzzal jelentkeztem…) – megfeleltem és felvettek egy nemzetk?zi vállalathoz. Vidáman, tettre készen, nyitottam léptem be a multinacionális világba.?Dolgozni, tanulni és fejl?dni akartam.?és a mai napig azt gondolom, hogy a lehet? legjobb helyre kerültem??Bár a feladatom nagyságára csak évek múltán d?bbentem rá (ki kellett alakítanom a vállalat magyarországi marketing részlegét, marketingtervet építeni és futtatni azt, tettem ezt egyszemélyben), vitt el?re a kíváncsiság, a tanulási és elismerés utáni vágy, a megfelelési igény a tapasztaltabb kollégák felé – és mindez remekül m?k?d?tt.

K?zel hét évet t?lt?ttem ennél a vállalatnál, tapasztalt kollégákkal, jó emberekkel és jó vezet?kkel k?rülvéve. Rendületlenül szerveztem a kiállításokat, szemináriumokat, tisztítottam az adatbázist, rendeztem a sajtó- és online megjelenést, küldtem a hírleveleket, fordítottam a honlapot, tuszkoltam t?bb ezer karácsonyi lapot a borítékba munkaid? után. Ez utóbbit t?bbsz?r is morogva, mert a papír folyton elvágta a kezemet. úgyhogy, ha anno valaki vérlenyomatos karácsonyi képeslapot kapott, akkor utólag is ezer bocs'??– szó szerint a véremet adtam a munkámért.

Most is azt gondolom, hogy a kemény, áldozatos munkának akkor is megvolt az eredménye, a vállalat marketingje er?s alapokat kapott a munkám során, eljutottunk a célk?z?nséghez, a forgalmi adatok szépen íveltek felfelé. Anno az egyik vev? meg is jegyezte: ’megkerülni sem lehet a céget, mert olyan er?s a jelenléte’??Mennyire tetszett ez nekem akkor!??Meg most is – szerintem ez egy jó eredmény a marketing szakmában?.

Aztán egyszer, ’r?pke’ 7 év után, mégis úgy éreztem, hogy elég.

Menni akarok.

Azt éreztem, hogy?új dolgokra vágyom, új tapasztalásokat szeretnék, új k?rnyezetben, új kihívásokkal. Hogy szeretném magam egy (marketing) csapatban is kipróbálni, ahol k?z?s ?tletelések vannak, k?z?s problémák, k?z?s kihívások és k?z?s megk?nnyebbült nevetés, amikor már készen vagyunk. éreztem azt is, hogy szeretném azt is kipróbálni, hogy milyen az, amikor nagyobb felel?sséget kapok és rám bíznak feladatokat, embereket – látni akartam, hogy ezzel hogyan boldogulok?

Ez már akkoriban is ’luxus-problémának’ számított, hiszen az elégedetlenség, ami bennem volt, az bel?lem fakadt, az én tanulási, fejl?dési vágyamból. én akartam menni akkor is, nem akartak elküldeni. A munkahely jó volt és szerethet?. Szerettem is. Pontosan ezért tudtam beleadni az akkori legjobbamat és pontosan ezért sikerült kezd? létemre látványos szakmai sikereket elérni. A konkrét feladatokon egy id? után talán túln?ttem (= azt éreztem, hogy t?bbet/jobban/ is meg tudok csinálni), de az embereket, a kollégákat nagyon nehéz volt ott hagyni. Sok jó tanítást kaptam akkor, amikre nyugodtan és büszkén hagyatkozom azóta is és szabom saját szájízre a saját tapasztalataimmal, megéléseimmel.

Az egyik emlékezetes mondás ez volt: ’ágnes, figyelje meg, hogy egy vezet? mindig magányos’ – fogalmam sem volt akkor, hogy mir?l beszél. Hát miért lenne magányos? Mi az, hogy magányos? Miért kellene ennek szükségszer?en így lennie? Velem biztos nem így lenne!?– az akkori válaszgondolataimon most én is mosolygok, bár megéltem azt is, amikor ez a mondás ’igaz’ volt és azt is, amikor meg nem. Menet k?zben ráj?ttem arra is, hogy az ’igazság’ szubjektív, a vezet?i magány nem csak a t?bbiekt?l, vagy a munkahelyt?l függhet. Ez, kérem szépen, t?lem függ, de nagyon.?Attól, hogy én hogyan is vagyok/voltam benne a mindenkori szituációban. De ez a jelenség lehet, hogy ?nmagában is megér egy misét, úgyhogy err?l majd máskor.

életem sztorijának mesélésében tehát ott tartok, hogy azt már tudtam, hogy el akarok j?nni az els? munkahelyemr?l és azt is, hogy miért: tanulni, fejl?dni akartam - még tovább. Munkálkodott bennem a ’szakmai éhség’, a saját magam határainak a feszegetése, hogy megmutassam országnak-világnak: nekem ez megy és tudok kiváló lenni! (Megjegyzés: a -túlzott- maximalizmus, a kiválóságra t?rekvés az emberekben, bennem is, elakadásról árulkodik – amit felismeréssel, gondos munkával fel lehet és célszer? is feloldani. Jót tett velem is, hogy ezen dolgoztam?)

2007-ben, k?nnyek k?zepette, sok jó emlékkel a szívemben elhagytam életem els? munkahelyét.

Az volt rá a teóriám, hogy az ’els?k’ midig ilyenek … az ’els? szerelem’, az ’els? csalódás’, az ’els? fizetés’, az ’els? lakás’, az ’els? gyerek’ — és a lista folytatható, de hogy ezek az ’els?k’ mindig olyan mély nyomot hagynak. Mégis változást akartam, mert hittem azt, hogy vár rám valami, amiben még jobban kiteljesedhetek….

Folytatás k?vetkezik. és most lehet, hogy nem várok ezzel egy hónapot, szóval figyeld a postaládádat :)

Esetleg beszélgessünk addig is k?zvetlenül is - a www.vadagnes.coach honlapomon is megtalálsz, meg itt is. írj bátran!