OSZT, A SZEX MEGYEN-E MéG?

Na most, hogy idefigyelsz, mondom a tutit.

Ha a k?zpont vagy anyavállalat, vagy csak a megszokás rád kényszeríti a semmire sem jó, Q4-ben k?telez? k?rré avanzsált elégedettség és elk?telezettség felmérést (lásd még people survey) az idén is, kínálok egy ésszer?bb alternatívát.

El?sz?r hadd részletezzem, hogy miért ekézem ezeket (akik hallottak már el?adni, vagy olvasták a Csúcsragadozók cím? k?nyvemet, azok eggyel beljebb vannak).

Képzeld el, hogy párkapcsolatban élsz és minden kerek. Még lobog a láng, még beszélgettek, érdekl?dt?k a nap végén, hogy mi volt a másikkal. El-eljárogattok k?z?sen, nem keféltek félre, mert a szex is patent. Egyszóval araszoltok el?re az élet útján, termeltek a házipénztárba szorgosan, tehát elégedettség, elk?telezettség pipa.

ámde, ahogyan az lenni szokott, az egyenes egyszer csak girbe-gurbává válik, mert: esküv?t terveztek, mert leépítenek az állásodból, mert még hiányzik a boldogságához egy MBA vagy egy k?zépfokú szanszkrit, mert elmennétek Balira, mert az anyja kezd demens lenni, mert fennakadt a mammográfián, mert lombikprogram a k?vetkez? lépés, mert teherbe estél, mert elkezdtek pánikrohamai lenni, mert lakást vettetek hitelre, mert ráj?tt, hogy cukrász akar lenni kockázatelemz? helyett, és még sorolhatnám napestig... Ilyenkor van az, hogy elk?telezettségb?l kitartasz -hiszen annak idején szép ruhában megígértétek egy csomó szintén kirittyentett, besprézett ember el?tt, és nehogy már segget csinálj a szájadból- és elbábozod, amit szerinted megkíván a szereped. De felüti a fejét a jogos frusztráltság, a megfáradás, a neheztelés, a felszín alatt bugyog a harag, a szorongás, a félelem, a kétség és a kétségbeesés. Persze igyekszel úrrá lenni az érzelmeiden, mert ez elvárás, de sokszor nem megy k?nnyen. Ha most eléd dobnának egy kérd?ívet, még bekarikáznád a tízb?l a nyolcat, ami papíron szépen mutat, de látjuk, hogy ez hosszútávon nem fenntartható, mert: te egy kis intim ?sszej?vetelt szeretnél a legk?zelebbi családtagokkal és barátokkal, ? pedig egy menyasszonytáncos lakodalmat. Mert arra számítottál, hogy el?léptetnek és nem pedig arra, hogy benne leszel az els? k?rben elbocsájtottak k?z?tt. Mert hülyeségnek tartod az MBA-t, de pláne a szanszkritot, mert ha már....akkor sokkal inkább az óhéber. Mert imádsz utazni, de tudod, hogy a szervezés az nem a te asztalod, és tutira ?ssze nem ill? csatlakozásokat fogsz levadászni, és abból balhé lesz. Te már korábban láttad a jeleket és nagyobb léptékben haladnál azért, hogy a drága mama biztonságát szavatoljátok, de a párodat mindannyiszor el?ntik az érzelmei és képtelen vagy vele err?l beszélgetni, nemhogy d?ntést hozni. Egy hónap múlvára kapott újabb id?pontot és addig mindketten meg?rült?k a kétségbeesést?l. A hormonkezelés brutális hatásait mindketten megszenveditek. Mert boldog vagy, hogy j?n a baba, de a j?v? miatti aggódás olyan mértékét tapasztalod meg, mint addig még soha. Tehetetlenül nézed, ahogy a sarokban vacogva tépi le magáról a pulcsit azzal, hogy mindjárt kiugrik a szíve és hívd a ment?t, pedig tudjátok, hogy ez megint ?csak a pánik”. Szép az új lakás, meg nagy lépés ez az emberiségnek, de néha felriadsz arra, hogy mindig lesz-e erre pénz? Nem vállaltátok-e túl magatokat? Imádod a krémesét és a Rákóczi-túrósáért elmennél a világ végére, de tényleg most a legjobb szakmát váltani, otthagyni a tuti fizetéssel járó korporet állását és ?nálló vállalkozásba kezdeni?

Mondom: tízb?l nyolcast adsz magadnak, mert elk?telezett vagy, de ezek az életeteket jócskán átalakító - gyakran sarkaiból kifordító - dolgok olyan feszültséget generálnak, amik megrángatják a mégoly biztosnak t?n? alapokat. és akkor a szexr?l nem is beszéltünk...

és mi a helyzet az elégedettséggel? "Nos, másokhoz képest.....hmm, nehéz ezt megfogalmazni....általában igen, de most...." -hebeged a pofátlanul érdekl?d?nek válasz gyanánt.

Ugye látod, hogy az érzelmek, a gondolatok és a viselkedési alternatívák komplexitását nem tudja leképezni sem az elk?telezettségre, sem pedig az elégedettségre adott pontszámod. Nem bírnak bejósló er?vel arra vonatkozólag, hogy miként fogjátok ezeket a helyzeteket megugrani, sem arra, hogy miként kellene ezeket a témákat, aggodalmakat, megvitatandó gondolatokat, d?ntésmagokat kiszórni az asztalra. Mert ehhez tudni kell segítséget kérni a másiktól, elmondani, hogy s?tétben tapogatózol, hogy vannak kétségeid, hogy félsz, hogy félted, hogy túl sok a bizonytalansági tényez? és bár tudod, hogy általában hol van az a fal, ameddig elmentek, de itt most úgy t?nik, messzebbre kellene nyújtózkodni és nem tudod ez a másiknak oké-e. Jó lenne megbeszélni, hogy úgy látod, hogy szívesen kipróbálnád magad új szerepben, mert már langyos a komfortzónád, de kéred, hogy elkaphasd a kezét, ha megborulnál és azt is kéred, hogy ne csesszen le azzal, hogy ?én megmondtam el?re”. Mikor szólhatsz, hogy újra szeretnéd tárgyalni a megállapodásotok feltétel rendszerét, mert túl nagy a teher és ?sszeroppansz alatta? Honnan tudja, hogy neked d?lhet nyugodtan és engedheti, hogy vigyed és bízhat benned annyira, hogy nem fogod elejteni? Vagy épp, hogy nem tudod most támogatni, mert annyira el vagy foglalva a magad érzelmeivel és mutatod a kezeddel, hogy id?t kérsz? De meddig? és mikor számíthattok újra egymásra? és addig hogyan lesz? és mi lesz a szexszel...?

Ezek azok, amikr?l kell és érdemes beszélgetni. Ezek azok, amik a pszichológiailag biztonságos sz?vetség jelei. Ezek azok, amikr?l csak akkor tudunk beszélni, ha biztonságban érezzük magunkat. Amikor tudjuk, hogy fel lehet tenni ezeket a kérdéseket és választ fogunk rájuk kapni. Ugyanis a transzformatív -az életünket átalakító- eseményeket csak így tudjuk sikerrel, együtt túlélni. Na, pont ugyanez van a korporet életedben is.

és akkor mindegy is, hogy mi az az esemény. Látni fogod, hogy olyan kompetencia és skill set-tekkel gazdagodva (hogy a háeres kollégák is ?rüljenek) j?tt?k ki bel?le, amivel simán be tudtok vállalni egy újabb kanyart, bármit is dobjon a gép. (Lásd még leépítés, budget cut, hibriditás elt?rlése, kiszervezés, vezet?váltás, bevétel n?vekedési nyomás, új piacok felé nyitás, brutál verseny a munkaer?ért, technológiai lukak, agilisra való átállás, AI-jal való barátkozás, sat?bbi)

Ezért szajkózom neked most, amikor k?ltségvetést tervezel és leginkább csak azt nézed hol mínuszolhatsz, olyan eszk?zt vegyél azon a kevés maradék pénzeden, aminek értelme van. (Ami nem a megúszásra megy: elégedett, elk?telezett, pipa.) Azt vegyed, ami segít a vezet?idnek abban, hogy mit csináljanak másként ahhoz, hogy ebben a sarkaiból kifordult világban megmaradjanak a jó embereik, azok beszél? viszonyban legyenek vele, el?j?jjenek az innovatív javaslataikkal, húzzák az igát ezerrel és érezzék az emberi t?r?dést, mindamellett, hogy bevételt termelnek.

Ha az a vezet? vagy, aki azt gondolja, hogy ugyan már minek, hiszen a Lehman testvérek balhéját, meg a korona-karantént is sikeresen túléltük, akkor mondom miért. Amilyen állapotban vagyunk mindezeket k?vet?en (és igen, ennek a hatása a mai napig érz?dik) plusz háborúk, választások, gazdasági helyzet, klíma, stb, az ember óhatatlanul elkezd befelé figyelni, mert arra vágyik, hogy úgy érezze nem veszítette el teljesen a kontrollt az élete felett. Ennek eredménye - akár kimondja, akár nem: most én j?v?k, most én vagyok a fontos. és ezen a lencsén keresztül fog értékelni/átértékelni. Számodra sajnálatos módon azonban az elk?telezettséget nem tudod rajta számon kérni - inkább fordítva. Mert onnan fogja tudni, hogy jó helyen van nálad, hogy olyan kérdéseket teszel fel neki, amikb?l megtudod, hogy mire gondol, mik a tervei, mi van a fejében, mik nyomasztják, mit?l torpant meg, mire vágyik, mib?l van elege, min kellene változtatnod ahhoz, hogy továbbra is arccal a KPI-jai felé ébredjen reggelente, hogy helyt álljon, és a cég tulajdonosa is hepi legyen.

és akkor a szexr?l nem is beszéltünk.

Illetve dehogynem. Aki nem a pszichológiai biztonságot méri, az baszhatja.

?

?