MUMUS

Csalódást kell okoznom a mindenféle adat-vadász-halász-gy?jt?get?k számára, mert zéró tudományos alátámasztással bírnak az alábbi meglátásaim. Mindazonáltal, a tapasztalataim valósak, minden szerepl?je és az események egyezése a valósággal, nem a véletlen m?ve.

Na szóval: az elmúlt id?szakban úgy esett, hogy sok (tíznél t?bb, kétszáz?tvennél kevesebb) pályázóval hozott ?ssze a sors. Mindegyikük 35 év alatt pengett, szóval az én szemsz?gemb?l nézve még babákok. (De persze szubjektíven mindenkit annak tekintek, akinek az anyja lehetnék.) Kül?n?s kíváncsisággal beszélgetek velük, mert nagyon izgat, hogy a felvételi interjú folyamán mennyiben hozzák az erre a korosztályra süt?tt bullshit áradatot, amikr?l guruk értekeznek, nem átallva ?legenerációzva” ?ket.

Megint mondom, húsz maréknyib?l nem vállalom, hogy aláásom a komoly tanulmányokat, de hadd nyújtsak bekukkantást neked, hogy ilyenre (is) számíts, ha velük ülsz le. és igen, b?ven entry level pozíciókról beszélünk, egyikük sem rendelkezik három évnél t?bb munkatapasztalattal és a meglév?k t?bbsége is inkább gyakornok állásban volt/van.?

1.???? Felkészült

Na ja, tudjuk, hogy mindenkinek van legalább egy legjobb barátja és azt is Google-nek hívják, de úgy t?nik, hogy a jel?ltjeim desktop research-ben jók. Lám-lám, nemcsak azt tudják egy pillanat alatt kiguglizni, hogy Blake Lively-nak a Mean Girls tizedik epizódjában az a kék ruhája honnan való, hanem képesek és hajlandóak id?t áldozni arra, hogy a cég hivatalos honlapján túl, alaposan utána nézzenek annak, hogy mivel foglalkozik. S?t, a vállalat vezet?inek is megnézik az életútját, a velük készült interjúkat, a róluk szóló cikkeket. (Mondhatnám, hogy az ego-simogatás okán, de kellemes meglepetés volt, amikor az egyik jel?lt hivatkozott egy korábbi LinkedIn-es cikkemre. Láthatóan nem a seggnyalás céljával, mert hozzátette a saját gondolatait, példáit. S?t valszeg t?bb írásomat is elolvasta, mert még a fogalmazásom stílusával kapcsolatban is tett megjegyzést.)

Az tehát, hogy érdektelenek, felületesek, nem fontos számukra a kapcsolódás lehet?ségének kiaknázása, nálam megd?lni látszik. Egy olyan globális munkaer?piaci helyzetben, ahol baromi kompetitív az alsó polcos beáramlás (is), úgy t?nik igenis tisztában vannak azzal, hogy er?t kell feszíteni, ki kell t?nni és ez a minimum belépési küsz?b.

2.???? Kérdései vannak

A felkészültségét az is mutatja, hogy egy sor kérdéssel érkezik - sokszor akkurátusan pontokba szedve, A4-esen, gépelve. A kérdései sokfélesége széles spektrumon játszik: a hányra kell j?nni reggel, a van-e egyenruha, hogyan nyomja le a cég a negatív piaci visszhangot, miben látjuk a digitalizáció és az AI által teremtett kit?rési pontokat, miért jó itt dolgozni, hol ebédelünk, kell-e hétvégén túlóráznia, van-e home office, milyen csapatba fog kerülni, mit kell csinálnia az els? napon, a feladatvégzés legapróbb részletéig bezárólag terjed.

Mondhatnánk, hogy er?teljes neurózis vezérli ?ket, hiszen még nincs sok tapasztalatuk, bizonytalankodnak és ezért a sok kérdés. én meg úgy látom, hogy bátrak és igyekeznek intelligens, jól informált d?ntést hozni saját magukkal kapcsolatban. így aztán nem szégyellnek id?t kérni arra, hogy ne csak látszat baromságokat kérdezzenek, amikor az interjúztató felteszi az obligát félmondatot: van-e kérdése, titkon abban reménykedve, hogy a válasz egy halk mosolygós nem lesz, és mehet a dolgára. ?

3.???? Sebezhet?

Ennek vastagabb irodalma van, mint a Háború és Béke x 100. Mármint, hogy mennyire nehezen viselik a kritikát, míg ?nmagukat marcangolják, górcs? alatt vizslatva a külcsínt?l a belbecsen át mindent. és ?sszehasonlítva más filterezett legjobbját a saját maguk valóságával, a legt?bbsz?r vesztesként kerülnek ki ezekb?l a hasonlítgatásokból, ami aztán az amúgy is t?rékeny egójukat taccsra teszi. Számtalan alkalommal hallottam vezet?kt?l, hogy az ilyen korú beosztottaik már nem is mernek részt venni az éves értékelésen, mert inkább még el?tte megfutamodnak. Hm.

Az én jel?ltjeim promptolás (lásd még nyúl kiugratása a bokorból) nélkül is simán elmondták, hogy mi az, amivel nem birkóznak meg. Mi az, ami az el?z? munkahelyük?n nem volt oké és amib?l nem kérnek t?bbet. Ugyanakkor tisztában vannak avval is, hogy miben kell fejl?dniük, képesek ezt pontosan megfogalmazni és rákérdezni, hogy erre itt milyen lehet?ség van? Minden olyan háeres álma ez, aki még mindig a ?mondjon ?t er?sséget és ?t fejlesztenivalót magával kapcsolatban” stupid kérdéssel operál. Ez a fajta kitárulkozási hajlandóság nagyon meglepett, f?leg a fenti másodlagos tapasztalatok és elbeszélések, adatok ismeretében.

4.???? Mennyi az annyi?

Nem tudom, hogy az ezt firtató kutatások honnan származnak, de jó néhányat olvastam és ezek t?bbnyire egybe csengenek a toborzók véleményével is, vagyis hogy ennek a korosztálynak l?vése sincs arról, hogy mennyit lehet keresni a létra legalján. Elrugaszkodott számokkal dobálóznak, megsért?dve, ha ez nagyságrendileg k?sz?n?viszonyban sincs a cég erre szánt budgetjével. "Ennek is az instagram az oka...., mert ott j?n velük szembe számolatlanul az a videóhalom, amib?l a ?jól informáltság” látszatát szeretnék kelteni." Meg persze élni is szeretnének, elk?lt?zni otthonról, nem hat másikkal nyomorogni egy albiban, meg vásárolni, meg szórakozni, meg utazni, meg élni. Hiszen fiatalok, és mikor, ha nem most?

Ennek ellenére én olyanokkal találkoztam, akik ebben is felkészültek voltak, okosan tól-ig határokat mondtak igényként, teljes csomagot nézve. úgy t?nt alapszint? matekkal képesek bel?ni egy olyan számot, ami nem a pofátlanság és az irrealitás határát súrolja, hanem ésszer?. Olyan ?sszeget, amit?l nem az az els? gondolatuk reggel, amikor kiülnek az ágy szélére, hogy a "rosseb egye meg, éhbérért keccs?l?k". Ez a fajta határ kijel?lés nekem nagyon szimpatikus. és ez párban jár azzal is, hogy lesajnálóan nézik azokat, akik cserébe a bérükért életüket és vérüket (meg az egészségüket) áldozzák a cégért. Az a fajta ?nfeláldozás, ami a mai napig az én korosztályomra oly jellemz?, a velem találkozó jel?ltekben nyomokban sem volt fellelhet?. De ez nem von le a hozzáadott értékükb?l/elk?telezettségükb?l/motivációjukból, sokkal inkább tiszteletet ébreszt bennem. Tetszik, hogy hajlandóak lemászni a korporet piedesztálról és kiülni s?r?zni egy teraszra a haverokkal, mert így látják kereknek az életüket.?

5.???? Fél

Volt egy kollégám, aki mindig azt a kérdést tette fel interjún, hogy "ha volna egy varázsg?mb?d és belenéznél, hol látod magad ?t év múlva?" Ez már akkor nettó faszság volt, de a védjegyévé vált, és ahogy szoktam mondani egy háeresnek nagyon meg kell válogatnia mire mond nemet és én úgy d?nt?ttem, hogy nem ez lesz az én harcom vele.

Viszont nekem is van egy ilyen kérdésem, amit szinte minden beszélgetéskor felteszek és kábé így szól: tegyük fel, hogy te kapod meg az állást, mi az, amit?l a leginkább tartasz/félsz?

Mondhatod persze, hogy ez pont olyan idióta kérdés, de engem ?szintén érdekel, hogy milyen választ adnak rá. és meg kell mondjam még nem csalódtam. általában az van, hogy elkezdenek ficeregni a székben, kicsit hátrébb tolják, hátrébb d?lnek vagy ki is mondják, hogy na, erre nem készültek. én csak jóindulatúan mosolygok és nem szólok semmit. Nem engedem, hogy kibújjanak a kérdés alól, de nem mozdulok, mert nem akarom a jel?lteteket presszionálni. Amikor látják, hogy nem vagyok fenyeget?, de nem is tágítok, beadják a derekukat és elgondolkoznak. és a válasz valamilyen formában szinte mindig ugyanaz: "azt szeretném, hogy jól bánjanak velem". és amikor hagyom, hogy kifejtsék, akkor el?kerül az egymás hátba támadása, a kétértelm? kommunikáció, az állandó hibáztatás, a hibázás lehet?ségének nem megléte, a kivételezés, a transzparencia hiánya, a beszólogatás, az egymás k?z?tti határok be nem tartása -egyszóval a pszichológiai biztonságos k?zeg meglétére vágynak.

Ez egyrészt azért ?rvendetes, mert képesek kimondani, hogy mi az, amit szeretnének és ha ez nem j?n be, akkor bizony lépnek.

Másrészt azért, mert ez az egyetlen olyan k?z?s pont a saját tapasztalatom és az ?sszes globál statisztika k?z?tt: a pszichológiai biztonság az új szexi. Mindegy, hogy van-e babzsák, ingyen banán, sportbérlet meg szusi kedd - védeni akarják magukat, biztonságban tudni. Azok a vezet?k pedig, akik az általánosított GenZ statisztikákra hivatkozva fáznak az életképtelennek, nehézkesnek, éretlennek, bizonytalannak, munkára foghatatlannak korosztálytól, azoknak meg üzenem, hogy üljetek be néha egy-egy interjúra..., mert egyébként is ez lenne a dolgotok és beszélgessetek velük.

Találkozz él?ben a mumusoddal, aztán nézz bele a varázsg?mb?dbe.

Ha így folytatod, ? ül a helyeden ?t év múlva.

?