Miért felejtjük el a legfontosabbat?

Ti hogy csináljátok?

Ahogy reggelente felkelek, megiszom a kávémat, r?gt?n f?z?k is még egyet, hogy biztos felverjem a vérnyomásomat (reggelire már nincs id?), és már lépek is be az irodába. L?k?k be el?sz?r egy jó zenét aztán mindent megnyitok. Azonnal elárasztanak a napi teend?k. E-mailek, meetingek, statisztikák, kalkulációk – és 1 perc múlva, már 100 fokon ég a nap. Ahogy 1 teend?t kihúzol, megy a helyére 3 másik.

Minden pillanatban számok és eredmények b?v?letében élünk. Vállalkozóként az a célunk, hogy n?vekedjünk, fejl?djünk és sikeresek legyünk, vezessük a csapatot, el?re. Mégis, a mindennapi rohanásban egy fontos dolgot gyakran figyelmen kívül hagyunk: a SZERETETET.

Mik?zben üzleti terveket készítünk, stratégiákat dolgozunk ki, és folyamatosan optimalizálunk (már felsorolni is unalmas), egyre inkább távolodunk el azoktól, akikért valójában mindezt tesszük. Családunk, szeretteink, barátaink – ?k azok, akiknek az életét jobbá akarjuk tenni, mégis velük t?ltjük a legkevesebb id?t. De ugyanúgy igaz ez a munkatársainkra is. Szeretnénk nekik biztosítani egy olyan k?zeget, ahol sokévig jól érezhetik magukat, ahol meg vannak becsülve, ahol azt csinálják, amiben a legjobbak, ahol jól kereshetnek és biztonságos, jó életet élhetnek.

Hatékonyak és eredményesek szeretnénk lenni. Ezért mindent meg is teszünk, sokszor er?nk?n felül. Figyeljük a mutatókat, mérjük a teljesítményt, és mindent alárendelünk a sikernek. De mi t?rténik, amikor az üzlet annyira felemészt minket, hogy elfelejtünk szeretni? Elfelejtjük, hogy a szeretet az, ami valóban életben tartja a rendszert, amit építünk. és nem elég az, hogy érezzük, a másik pedig tudja. T?r?dés nélkül, ez csak egy szó.

Egy üzleti találkozón ültünk, amikor kollégám hirtelen felsóhajtott: ?Mikor volt utoljára, hogy egy egész napot a családommal t?lt?ttem anélkül, hogy az e-mailjeimet néztem volna?” Ez a kérdés szíven üt?tt. Minden igyekezetünk ellenére gyakran elfelejtjük a lényegét annak, amit csinálunk, amiért csináljuk. Egyszer?en elvisz a szél.

Ahogy a modern technológia lehet?vé tette számunkra, hogy mindig elérhet?k legyünk, úgy n?vekedett a munkaid? is. Bármikor rá tudunk nézni a leveleinkre, ez azt jelenti, hogy bármikor fel is tudjuk húzni magunkat. ?? állsz a sorban a mozi el?tt, mit csinálsz? Mondjuk frissítesz egyet a mail-eken, vagy átp?rgeted a napi riportokat… mik?zben azon kellene t?prengened, nachos-t vegyél vagy popcorn-t. Egyszer?en nem engeded meg magadnak, hogy a pillanatban legyél. A szeretet, ami a hajtóer?nk, mégis egy pillanat alatt háttérbe szorul a határid?k és a célkit?zések m?g?tt.

?A szeretet az az er?, amely ?sszek?t bennünket, támogat és inspirál, értelmet adva mindennapjainknak.”

Az interneten számos kutatás és szakért?i vélemény található arról, hogy a munka és a magánélet egyensúlya milyen fontos. Ezek is már annyira elcsépelt szavak, de k?zben meg annyira nem azok. A Harvard Business Review egyik cikke szerint a munka és a magánélet k?z?tti egyensúly fenntartása nem csak a személyes jólétünket, hanem a munkahelyi teljesítményünket is javítja. Tehát még jót is teszünk magunknak azzal, ha lazítunk és azokkal t?ltünk id?t, akik nekünk fontosak. A Gallup egyik kutatása pedig kimutatta, hogy azok az alkalmazottak, akik kiegyensúlyozottabb életet élnek, boldogabbak és produktívabbak a munkahelyük?n.

De hogyan tudnánk visszahozni a szeretetet az életünkbe, anélkül, hogy feláldoznánk az üzleti sikereinket? A válasz talán egyszer?bb, mint gondolnánk. Találjunk id?t a családunkra, a barátainkra és a kollégáinkra. Mutassunk szeretetet a mindennapi tevékenységeink során, legyen az egy ?szinte mosoly, egy kedves szó, vagy egy kis figyelmesség. K?zben nem ártana magunkat is jobban szeretni, és nem mindig a háttérbe sorolódni a szeretteinkkel együtt.

Talán be lehetne építeni a heti listánkba azt, hogy elvisszük ebédelni a kollégákat egyesével, vagy nekem volt olyan id?szakom, hogy beírtam a naptárba azt is, hogy felhívjam a szüleimet (szégyen, nem szégyen). Egyszer?en emlékeztetnem kellett magamat arra, hogy kell id?t szánni másokra, akkor is, ha éppen nagy a hajtás. Ugyanígy magamra is kellene id?t szánni t?bbet, ne legyen már akkora kegy, hogy elviszem magamat fodrászhoz. ?? Mert ráj?ttem, hogy a hajtás mindig nagy. Nem id?szakosan, hanem mindig – pláne ilyen csodálatos gazdasági k?rnyezetben.

Gondoljunk arra, hogy a szeretet nem csak a családunknak és a barátainknak fontos, hanem a kollégáinknak is. Egy kedves gesztus, egy támogató szó, vagy akár egy egyszer? k?sz?n?m (akkor amikor éppen mindenki százfelé szalad) csodákat tehet a munkahelyi légk?rrel. A szeretet er?t ad, motivál, és ?sszek?t minket. Enélkül nem gondolom, hogy lenne értelme bárminek is.

Az üzleti világ gyakran rideg és k?ny?rtelen, de mi magunk d?nthetünk úgy, hogy szeretetet árasztunk. építsük be a szeretetet a mindennapi rutinunkba, és figyeljük meg, hogyan változik meg az életünk. Mert végs? soron, ha nem szeretünk és nem t?r?dünk másokkal, mi értelme van 12 órákat melózni? ülünk majd egyedül a hajónkon és nézünk ki a fejünkb?l? ??

Tehát, kedves olvasók, a k?vetkez? alkalommal, amikor a napi teend?k elárasztanak benneteket, álljatok meg egy pillanatra, és gondoljatok a szeretetre. Mert végs? soron, ez az, ami igazán fontos. Nekem is újra kell gondoljam a naptáramat (delegálhatok én bármennyit, ha magamra meg újabb teend?ket húzok), az embereket k?rül?ttem, mert bizony rád?bbentem, hogy a legfontosabb emberekr?l nem tudok semmit hónapok óta. Ez gáz, és ezt így nem szabad csinálni. ?? Ne várjuk meg, amíg elhaladunk egymás mellett. Szeressük egymást, t?r?djünk egymással, vigyázzunk egymásra.

Aztán lehet mellette hajtani, de mi értelme rommá dolgozni magadat, hogyha azt sem tudod, hogy épp mi van a barátaiddal, a szüleiddel…?

Szerintetek megkaphatunk mindent?

Lehet ezt úgy csinálni, hogy minden fronton frankón teljesítünk vagy minden esetben az egyik a másik kárára megy? Ti hogy csináljátok?

?Nagy-Kozma Aletta