Frontvonalban...

A LinkedIn t?bbnyire arról szól, hogy megosztjuk egymással a szakmai sikereinket, új irányainkat, felismeréseinket és a legfrissebb trendeket... Izgalmas és szemléltet? posztok születnek, van lehet?ség a tudásmegosztásra.

Ez a platform tehát nagyon jó lehet?séget biztosít arra, hogy betekintést nyújtsunk a saját szakmánk rejtelmeibe, mik?zben segítjük egymást, és persze, ne feledkezzünk meg a PR-ról, HR-r?l, az értékesítésr?l … és minden másról, ami a szakmai életünk része.

A legkisebb százalékban szól arról, hogy megosszunk egy kellemetlen helyzetet vagy egy kül?n?sen rossz kommentet. Na, most pont ez fog k?vetkezni!

úgy gondoltam, ha már ma úgyis láttam egy nagy cunamit k?zeledni és én voltam a pillangó aki rebegtetett egyet a szárnyán, akkor beleállok rendesen. Hátha k?vetkezik bel?le még valami, ami a személyes fejl?désemhez is hozzájárulhat.

Long story short… Ma reggel szembesültem egy helyzettel, ami sokak számára ismer?s lehet. Egyértelm? igazságtalanság t?rtént a szemem el?tt, és noha tudtam, hogy a felszólalásom komoly k?vetkezményekkel járhat (rám nézve is), képtelen voltam csendben maradni. Egyrészr?l mások miatt, másrészr?l magam miatt… Amikor látom az igazságtalanságot, úgy érzem, nem számítanak a k?vetkezmények, egyszer?en menni kell el?re. Az adrenalin el?nt (jól képzetten úgy fogalmazhatnék hogy az ?ideg”), és egy bels? er? minden áron változtatni akar a helyzeten. Ebben a pillanatban a csend nem opció, csupán az vezérel, hogy szembeszálljak azzal, ami helytelen és amivel mások bántva és becsapva leszek.

De mi készteti az embert, hogy az els? sorba álljon, még ha tudja is, hogy a konfliktus szinte elkerülhetetlen?

Beszéljünk róla, kik azok az emberek, akik nem tudnak csak úgy elmenni egy igazságtalanság mellett. Er?s igazságérzet, mély empátia, és egy szinte láthatatlan bels? er? vezérli ?ket. Az ilyen típusú személyek gyakran maguk is átélték már, milyen érzés áldozatnak lenni, vagy látták szeretteiket szenvedni. Ez a fajta élmény gyakran forrása annak a szenvedélynek, amivel ki tudnak állni másokért is.

Valóban, néha úgy t?nhet, mintha "házhoz mennénk a pofonért". De valójában, amikor felszólalunk, nemcsak másokért tesszük, hanem egy igazságosabb, jobb k?z?sségért is. Az ilyen bátor lépések nemcsak a jelenre vannak hatással, hanem hosszú távon is formálhatják a társadalmat is. én így hiszem.

Miért érdemes az els? sorba állni annak, aki alkalmas rá?

Mert minden egyes alkalommal, amikor kiállunk valamiért, egy kicsit jobbá tesszük a világot. Nem csak magunkért, másokért is. A bátorság nem csak rólunk szól – egy kollektív lépés egy jobb, igazságosabb irány felé.

Ezért, noha fájhat és nehéz lehet, az igazság mellett letenni a voksunkat (biztonságosabb lehet sokszor inkább csendben távolról nézni a t?rténéseket), mindig érdemes. Megtapasztaljuk, hogy milyen er?sek lehetünk, és hogy milyen er?s k?z?sséget építhetünk.

A tetteink tükr?zik a legbels? értékeinket, és ezek az értékek formálják a világot.

így, a k?vetkez? alkalommal, amikor szembesülsz egy nehéz helyzettel, emlékezz erre: a bátorság nem csak a saját életedet változtatja meg, hanem mindenkiét, aki szemtanúja lesz a tetteidnek.

Valahányszor kiállunk az igazság mellett, olyan, mint egy kisebb forradalom indítása.

Ez az er? és elszántság hajt, de sajnos nem mindenki osztja az értékeinket, és a mai digitális világban a válaszok gyakran nagyobb kárt tudnak okozni, mint azt gondoltuk volna.

A mai fellépésem k?vetkezményeként sikerült ugyan az igazságtalanság ellen kiállnom, de az ellenszegül?k, akiket nem vezérelt a becsület, más fegyvereket választottak.

és mi a legnagyobb fegyver a weben?

Hát a jóindulató* kommentek. Tartalomgyártóként pedig viszonylag k?nny? rám találni.

így alig pár perc leforgása alatt, meg is érkezett az els? l?vedék. Nem gyakori, hogy negatív visszajelzéseket kapjak (s?t szerintem ez az els?), tehát ez most kül?n?sen figyelemre méltó:

??ntelt tudálékos, tartalmatlan. Nem ajánlom.”

Annyit árulnék el el?ljáróban miel?tt kielemzem a rossz tulajdonságaimat is, hogy a kommentel? a párja annak, aki ellen felléptem ma.

Ezek a szavak kül?n?sen ironikusak, tekintve, hogy éppen az én ?nzetlenül átadott szakmaiságomból húzott hasznot, aki a konfliktusom k?zéppontjában állt ma.

Mindenesetre elgondolkoztam, mert valószín?leg úgy léptem fel, hogy rólam ezek a jelz?k meg tudtak születni. Mondanom sem kell, nem voltam asszertív, választékos de nem asszertív. S?t egy jóadag cinizmus is párosult dühvel… Abban sajnos nagyon jó tudok lenni. Itt is az els? felkiáltójel, amit nem ártana finomítani alkalmasint.

Vannak pillanatok, amikor az "?ntelt" és "tudálékos" jelz?kkel még egyet is tudok érteni – de "tartalmatlan"?

Ahogy a férjem mondta: "Sok mindent lehet rád mondani – impulzív vagy, hangos, két bor után ?legokosabb” – de hogy tartalmatlan? Na azt nem."

és ?szintén szólva pontosan ez az egyetlen szó esik rosszul. De hát, ez még belefér. úgyis lesz t?bb, lesz itt még mib?l mazsolázni ?? Ha mást nem, jó kis ?nreflexióra lesz lehet?ségem a hétvégén.

Mindezek ellenére, ha újrakezdhetném a napot, pontosan ugyanígy cselekednék. és ez ebben a sztoriban a legfontosabb, amit el tudok mondani. Hogy nem változtatnék semmin.

A bátorság és az ha hangot adunk magunnak, ha kiállunk egy elv, érték mellett nem arról szól, hogy minden simán megy, vagy hogy mindenki egyetért velünk. Inkább arról, hogy h?ek maradunk magunkhoz, és az igazsághoz, amit képviselünk.

Ez a bátorság ad er?t, és bár a k?vetkezmények néha kellemetlenek lehetnek, a bels? béke és a tudat, hogy helyesen cselekedtünk, felbecsülhetetlen érték?.

Az igazságért való kiállás tehát viharos lehet, de a hosszú távú hatás, amit gyakorolhatunk a világra, minden áldozatot megér. Ha tehát k?vetkez? alkalommal szembesülsz egy nehéz helyzettel, ahol nem tudod, csendben kellene -e maradni vagy kinyitni a szádat, emlékezz: A bátorság a lelkiismereted tiszta hangja is, az vezet az igazság felé.

Vagy szólsz nekem és ha tudok azonosulni az igazságoddal, akkor gy?jt?k még be néhány negatív kommentet. ??

Bátorság az, amikor cselekszünk még akkor is, ha félünk. Ez lehet fizikai kockázat vállalása, vagy akár az, hogy kiállunk az igazságért, amikor mások hallgatnak. A bátorság az a bels? er?, amely arra ?szt?n?z, hogy helyesen cselekedjünk, még ha nehéz is.

értékrend pedig azok a mélyen gy?kerez? meggy?z?dések, amik irányt?ként szolgálnak a mindennapjainkban. Ezek az elvek határozzák meg, hogy milyen d?ntéseket hozunk, és hogyan viselkedünk másokkal. Legyen szó becsületr?l, ?szinteségr?l, vagy t?r?désr?l, értékeink formálják cselekedeteinket és segítenek abban, hogy a nekünk fontos dolgokért kiálljunk.

Nagy-Kozma Aletta

?

?

?

?

?