"El?z? életek" – és a Le nem élt életek 8000 Injon…

Gondolkodtál már valaha azon, hogy létezhet-e olyan mély, láthatatlan k?telék két ember k?z?tt, amely egy korábbi életb?l származik? Egyszer?en annyira er?s, hogy nem lehet véletlen vagy csupán impulzív. Annyira megalapozott a ragaszkodás, hogy annak oka kell legyen. érintés nélkül, k?z?s célok nélkül, minden nélkül is léteznie kell. Muszáj.

Tegyük fel, hogy Neked is van ilyen személy az életedben, most pedig újra találkoztok, hogy befejezzétek, amit akkor elkezdtetek…

T?rtént már Veled hasonló? Amikor azt érezted, ismered ?t?

Hogyha igen, vajon csak továbbhaladtál az életedben, vagy megálltál egy pillanatra, hogy elgondolkodj ezen a kül?n?s érzésen? Talán még meg is élted, ahogy egy régi, befejezetlen t?rténet újraéledt a jelenben?

Ezek azok a kérdések, amelyeket az a film vet fel amit hoztam, és amelyek mélyen rezonálnak azokkal, akik valaha is érezték azt a kül?n?s vonzalmat, amit a koreai kultúrában ?injon”-nak neveznek. Az ?injon” fogalma, amely a sorsszer? találkozásokat és a korábbi életekb?l származó kapcsolódásokat jel?li, olyan er?s, hogy képes átívelni az id?n és a téren, újra ?sszek?tve azokat, akiknek a t?rténete valaha elkezd?d?tt, de sosem ért véget, vagy még mindig nem tudott beteljesülni.

Ahogy a t?rténetet k?vetjük, elgondolkodhatunk azon, hogy az életünkben hozott d?ntéseink hogyan formálják a sorsunkat, és hogy vajon mi is a saját ?injonunk” bábjai vagyunk-e...

Ez a film nemcsak a romantika vagy a kapcsolatok egy egyszer? ábrázolása, hanem egy mélyebb utazás a kulturális identitás, a személyes múlt, és az el?z? életek ?sszefonódásának misztikus világába.

Na de kezdjünk az elején, az els? injon-nál. ??

Néhány nappal ezel?tt volt egy nagyon érdekes, megható mozis élményem. Van, hogy az ember nem horrorra, akcióra, vagy látványra vágyik. Egyszer?en csak értékre. én általában az utóbbira. Biztosan azért, mert szeretem a mélységeket, a súlyokat, a nehéz lélegzeteket. De legalábbis vonzódom hozzájuk.

Egész nap egy másik filmre készültem, aztán elj?tt az este. (M?vész moziról beszélünk, nem kellett aggódnom, hogy lemaradok akár foglalás nélkül sem). Gondoltam indulás el?tt, azért foglalok helyet, csak hogy úgy sétálhassak a k?rúton, hogy pontosan tudom, melyik székb?l fogok aznap mozizni. Aztán szembej?tt ez a film. Láttam a plakátját, de a címét el sem olvastam. Nem volt rá szükség.

A lány, aki határozottnak és er?snek mutatja magát, a fiú aki zavarában az ujjait t?rdeli, az a 2 szempár, aki olyan mély és elemi vágyódással és szeretettel tekint egymásra, mintha az oltár el?tt állnának… K?zben mégis távol ülnek, a vonzalomhoz képest. Nem ?lelkeznek, nem fogják egymás kezét, éppen csak a lány tornacip?jének az orra érinti óvatosan a fiú combját. Csodálatos!

Ez a végtelen elfogadás ami ezekben a szempárokban van... Azonnal foglaltam is magamnak helyet. Izgatottan érkeztem, tudtam, hogy aznap este kül?nleges élményben lesz részem. Olyan élményben, ami jókor, jó helyen talál rám.

Celine Song "El?z? életek" cím? filmje volt ez (vagy inkább hívjuk m?nek) egy leny?g?z?en ?sszetett, érzelmileg dús alkotás, ami mély emberi t?rténeteket fon ?ssze, a kulturális és személyes identitás, valamint a múltbéli kapcsolatok témak?rében.

A film Nora és Hae Sung gyermekkori barátságának t?rténetét k?veti nyomon, amely egy váratlan esemény k?vetkeztében megszakad, amikor Nora családja Kanadába k?lt?zik.

Elbúcsúzni sem volt idejük, de mivel gyerekek voltak, képességük sem. Itt jegyezném meg, hogy feln?ttként sem egyszer?, s?t.

évekkel kés?bb, már feln?ttként, egy véletlen Facebook-poszt újraegyesíti ?ket (bár a fiú részér?l nem véletlen, hiszen tudatosan kereste a lányt évekig), ami új fejezetet nyit az életükben, és lehet?séget ad a múlt sebeinek felülvizsgálatára és talán a gyógyítására is.

A film két f?szerepl?je, életük kül?nb?z? szakaszaiban találkoznak újra (online majd fizikailag is egyszer), és minden egyes találkozó mélyebb betekintést nyújt mindkett?jük életébe, érzéseibe és azokba a változásokba, amelyek az évek során meghatározták ?ket. A hosszú Skype-beszélgetések (más lehet?ségük nem is volt) által Song ügyesen ábrázolja a technológia és az emberi kapcsolatok ?sszetett viszonyát, ahol a képerny?k egyszerre k?zvetítik és korlátozzák az érzelmek kifejezését.

Mégis, igazi érzelmekr?l beszélhetünk még úgyis, hogy nem személyesen lobbant lángra a maga érett és megélhetetlen parazsában.

A rendezése kül?n?s figyelmet fordít még a vizuális kompozícióra is. A film stílusa minimalista, mégis érzékeny, ami hangsúlyozza a karakterek k?z?tti csendes pillanatokat – amib?l sok van, lehet?vé téve számunkra, hogy teljes mértékben átéljük a párbeszédek m?g?tt rejl? nagyon er?s és meghatározó érzelmeket.

Vannak dolgok, amik olyan szépek, hogy kimondani sem szabad. Nehogy veszítsen az erejéb?l, a kül?nlegességéb?l azzal, hogy elhagyja az ajkainkat. De nem is mindent kell kimondani. Hiszem hogy addig igazán becses valami, amíg csak a leveg?ben van. Onnantól, hogy elhangzik, hogy hangosan viszont halljuk, már nem lesz ugyanaz. Már nem titok. Már nem misztikum.

A kamera gyakran mozdulatlan marad, ezzel is er?sítve a jelenetek meditatív hangulatát.

De nem zavaró ez a mozdulatlanság, s?t! Te magad is mozdulatlanná válsz. Elveszel benne és szurkolsz, hogy ne legyen vége, hogy ?r?kké tartson, de legalább bármi maradandó k?vetkezzen a pillanatból. Ne szálljon el, csak úgy, mint olyan sok másik pillanat.

Kulturális és pszichológiai rétegek

Az "injon" fogalma, amely a sorsot és az el?re meghatározott kapcsolatokat jel?li a koreai kultúrában (hívhatjuk gondviselésnek is), t?bbsz?r említésre kerül a film narratívájában. Ez a koncepció nem csak a két f?szerepl? viszonyát befolyásolja, hanem a néz?k értelmezési keretét is alakítja, ahogyan az életük során hozott d?ntéseiket és azok k?vetkezményeit mérlegelik. Ezt a kulturális elemet használja a film azért, hogy a kapcsolatok és az emberi interakciók mélyebb, spirituális dimenzióit mi magunk és képesek legyünk felfedezni, vagy legalábbis k?zelebbr?l értelmezni. A helyén értelmezni.

De akkor mi is az az ?injon”?

Az ?injon” (?? vagy ??) a buddhista filozófiában gy?kerezik, ahol a reinkarnáció és a karma t?rvénye szerint az emberek t?bbsz?r is találkozhatnak kül?nb?z? életek során, és az ilyen kapcsolatok k?vetkezményeként alakul ki az ?injon.” A kül?nb?z? rétegek.

A film által bemutatott karakterfejl?dés a bels? és küls? változások tükr?z?dése, amelyek Nora és Hae Sung életét alakítják az évek során. Nora, aki írói karriert épít New Yorkban – rendkívül sikeres, határozott, szerencsés és gy?ny?r? n?, és Hae Sung, aki Koreában marad – nem mondhatjuk sikertelennek, de k?zel sem úgy alakul az élete, ahogy azt elképzelte, kül?n utakon járnak (teljesen más típusú személyiségek, teljesen más világban), de amikor újra találkoznak, régi k?zelségük azonnal feltámad. Ez a dinamika kiemeli, hogy a távolság és az id? hogyan képes meg?rizni, ugyanakkor megváltoztatni a kapcsolatokat.

A film filozófiai alapkérdései, mint az elkerülhetetlen sors, az életben hozott d?ntések k?vetkezményei, és a "mi lett volna, ha" gondolatok, áthatják a narratívát. De nem lesz t?le nyomasztó a hangulat. Szomorú igen, de olyan szépen szomorú. Ha van szép szomorúság, egyáltalán. De ha van, akkor az ilyen! :)

Ha már el?z? életek, mondanom sem kell, hogy ugrálunk folyamatosan a térben és az id?ben, de még ez is jólesik. Helye van. értelme van.

Ez egy rendkívül ?sszetett (és kicsit sem k?nny? vagy egyszer?) film, amely túlmutat egy egyszer? szerelmi t?rténeten. Mélyrehatóan vizsgálja az emberi kapcsolatokat, a kulturális identitást, és az életutak k?z?tti ?sszefüggéseket.

Song mesterien alkalmazza a filmnyelvet és pszichológiai elemzést, hogy a néz?ket az érzelmek mélyére kalauzolja, mik?zben filozófiai kérdésekre is választ keres. Na de nem akarom ell?ni az ?sszes puskaport, még ennél is t?bb a réteg.. ;)

Annyi bizonyos, hogy az "El?z? életek" egy egyedülálló és maradandó élmény. Szívb?l ajánlom!

Nagy-Kozma Aletta