D?ntések

Egy nyári reggel Budapest szívében, egy kis kávézó teraszán ülve, figyelem, ahogy az emberek sietnek munkába, a villamosok csilingelve viszik ?ket a céljuk felé. A kezembe fogom a g?z?lg? lattémat, és azon t?n?d?m, hogyan is hozzuk meg a d?ntéseinket.

Mi az, ami igazán meghatározza, hogy milyen irányba indulunk el, és miért d?ntenek egyesek k?nnyedén, míg mások hezitálnak minden apróságon?

• Gondolj csak bele, a d?ntéseink olyanok, mint a gardróbunkban sorakozó ruhák. Ott van az a kis fekete ruha, amit mindig el?veszel, amikor nem tudod, mit vegyél fel. Ez a Jolly Joker. Tudod, hogy jól áll, kb minden cip?dh?z passzol és még táskád is van hozzá. Pont ott takar, ahol kell. Egyszóval, t?kéletes. Egy gyors d?ntés, egy biztos választás, a járt út, volt már rajtad ezerszer, senki nem fog led?bbenni, amikor megjelensz benne.
• Aztán ott van az a flitteres, merész darab, amit egyszer megvettél, de sosem hordtál. Utoljára a próbafülkében volt rajtad. Na jó, lehet néha felveszed pár percre akkor is, amikor a szekrényedben pakolászol – csak hogy tudd, jó még Rád és amúgy marha jól néz ki. Csak hát az a tipikus ?Nincs rá alkalom”. Beleszerettél, pénzt adtál érte, mégis bizonytalan vagy benne. Gyorsan d?nt?ttél, magadnál tartod, de rajtad kívül még senki sem látta rajtad. Tehát valójában, nem is d?nt?ttél mellette, csak annyira tetszik, hogy azért elajándékozni nem szívesen…

A ruháinkhoz hasonlóan az életünk nagy d?ntései is sokféleképpen születnek meg. Vegyük például a párválasztást. Tinédzserkorunkban az els? szerelem gyakran egy pillanat alatt születik meg: egy mosoly, egy pillantás, és máris azt hisszük, megtaláltuk az igazit. (ha még meghív fagyira is, onnantól kezdve gavallér… t?kéletes). Gyorsan és ?szt?n?sen d?ntünk, szinte gondolkodás nélkül. Feln?ttként azonban már óvatosabbak vagyunk. Minden találkozást, minden beszélgetést alaposan mérlegelünk, hiszen tudjuk, hogy egy rossz d?ntés hosszú távú k?vetkezményekkel járhat. Persze, az id?nk is drágább, lehet hogy már párszor megégettük magunkat, felismerjük a mintákat és sokszor okoskodunk már a nulladik percben (? erre ezt reagálja, akkor ? a C típusú versenyz?, na vele nem kell elmenni…). Aztán lehet, hogy nem is így van, de azt hisszük, minél id?sebbek vagyunk, annál okosabbak is.

A tapasztalaton múlna mindez? Vagy minél t?bbet tapasztalunk, annál jobban kitolunk magunkkal, amikor d?ntéseket kell hozni? Annál inkább vagyunk kevésbé intuitívek?

Ugyanez igaz az üzleti életre is. Egy marketing kampány megtervezése k?zben minden egyes lépést gondosan mérlegelünk. Az üzleti d?ntések olyanok, mint egy sakkjátszma: minden lépésnek megvan a maga k?vetkezménye. Néhányan villámgyorsan d?ntenek, ?szt?n?sen érzik, mi lesz a nyer? lépés. Mások hosszasan mérlegelnek, minden apró részletet megvizsgálnak, miel?tt elk?teleznék magukat egy irány mellett. Elvégzik harmadszorra is a piackutatást, a versenytárselemzést, mik?zben a konkurencia már a negyedik PPC kampányát teszteli és be is állt a nyer? formulára.

De mi van a nagy d?ntésekkel, mint például a házvásárlás? Fiatalon talán gyorsabban d?ntünk, mert még nem tapasztaltuk meg a nagy d?ntések súlyát. Az els? lakásunkat gyakran csak az alapján választjuk, hogy milyen k?zel van a belvároshoz, vagy hogy van-e elég hely a barátoknak (neadj’ isten szép szín? a fal meg jók a bútorok, mert az eladónak volt annyi esze, hogy elmenjen egyet IKEA-zni). Feln?ttként azonban már sokkal t?bb szempontot veszünk figyelembe: az iskola k?zelsége, a munkahely megk?zelíthet?sége, az ingatlan értékn?vekedési potenciálja… Ezek mind olyan tényez?k, amelyeket alaposan mérlegelünk, miel?tt meghoznánk a végs? d?ntést.

Ide érdemes beszúrni, hogy például egy lakásvásárlás k?zel sem olyan komoly, mint amennyire g?rcs?lünk rajta. én már úgy vagyok ezzel: ?Megyünk a k?vetkez? lakásunkba, maradunk, ameddig jólesik”. Az ingatlan is egy eszk?z, egy állapot. Persze az emberekre nem tekintünk így. De legalább van néhány olyan dolog, ami nem végleges, így nem kell gyomorg?rcs?t kapni miatta, ha nem vagyunk benne biztosak.

Az életünk minden napján szembe kell néznünk apró és nagy d?ntésekkel egyaránt. Az emberek kül?nb?z?ek. Vannak, akik a szívükre hallgatva gyorsan d?ntenek, és vannak, akik hosszasan mérlegelnek, és úgy vetik papírra a pro contrat, mint egy bonyolult matematikai egyenletet. De miért van az, hogy tinédzserkorunkban gyorsabban d?ntünk, míg feln?ttként hajlamosabbak vagyunk t?bbet agyalni? Talán azért, mert fiatalon jobban hallgatunk az ?szt?neinkre, és kevésbé félünk a hibázástól?

Fiatalon megbocsájthatóak a hibák, de feln?ttként már nem?

Ahogy ?regszünk, megtanuljuk, hogy minden d?ntésnek súlya van, és a hibáinkból való tanulás néha fájdalmas lehet. Nem is beszélve arról, ha tizenéves korodban nem jól d?ntesz, max anyukád szólt hogy ideje picit gondolkodni – feln?ttként már nem csak anyukád int? szavaira kell készülni, mert ott van a kedvesed, a gyerekeid, a barátaid, a f?n?k?d, a kollégáid, na meg persze a szomszéd is, akinek a szava aztán tényleg számít.

Emlékszem, amikor el?sz?r d?nt?ttem úgy, hogy projektmenedzser leszek egy kiadónál, olyan pozícióban ami akkor (maradjon magunk k?z?tt) meghaladta a képességeimet. Az ?szt?neim azt súgták, hogy ez az én utam, mégis hetekig gondolkodtam, miel?tt elfogadtam volna az ajánlatot, mert féltem, hogy nem fogom tudni megtanulni mindazt, amit már tegnap tudnom kellett volna. és most, amikor visszanézek, látom, hogy minden egyes d?ntésem – legyen az gyors vagy lassú – formálta az utamat, és tett azzá, aki ma vagyok. Ha akkor nem d?nt?k bátran, most biztosan nem született volna meg ez a cikk. Na és akkor itt j?nne a másik lényeg – én ezen a d?ntésemen nagyon sokat ültem. Csoda, hogy még élt a lehet?ség, mire méltóztattam egy olyan pozíciót elfogadni, amiért más ?lt volna az én koromban. Halogattam. Hogy mázli vagy sors, hogy mégis nekem jutott, nem tudom. és ha elviszik el?lem, talán nem is fejtettem volna meg sosem, hogy az én saram lett volna.

De miért halogatunk? Miért ülünk annyit a d?ntéseink el?tt a kérdésen? Talán még feln?ttkorban is? Mondjuk mert már van vesztenivalónk. Fiatalon talán kevesebb felel?sség és kevesebb tapasztalat miatt gyorsabban d?ntünk. De, amikor már van, amit elveszíthetünk, hosszabban mérlegelünk. Mit veszíthetünk, amit kés?bb nem szerezhetünk meg ismét? Az id?, az esélyek és a kapcsolatok mind-mind értékesek, és ezért próbálunk minél okosabban, megfontoltabban d?nteni. Természetesen k?zben 4 másik ember fejével is gondolkodni szinkronban, mert az nagyon egészséges.

Van a Mátrix-ban egy nagyon emlékezetes rész, amikor Neoék találkoznak a Merovingivel (na meg az ? feleségével, de Monica Belluccit nem szabad csak úgy megemlíteni, ennek a gy?ny?r? n?nek kül?n cikket kell majd szánni). Na szóval! így szól a diskurzus:

• Merovingi: A világban csak egyetlen biztos pont van, egyetlen általános szabály, egyetlen igazi t?rvény: A kauzalitás. Akció és reakció. Ok és okozat.
• Morpheus: A lánc elején egy d?ntés áll.
• Merovingi: Nem! Téved. A d?ntés joga csupán illúzió hatalmasok és elnyomottak k?z?tt.

Ez a párbeszéd arra utal, hogy minden cselekedetünknek van egy oka és egy k?vetkezménye, amit kauzalitásnak nevezünk. Merovingi szerint a d?ntések illúziók, és valójában minden esemény szükségszer? k?vetkezménye az el?z? eseményeknek. Ez a gondolat ?kicsit” megkérd?jelezi a szabad akarat létezését, és azt sugallja, hogy a d?ntéseink valójában el?re meghatározottak, a k?rülmények és az el?zmények láncolata alapján.

Bár úgy érezhetjük, hogy a d?ntéseink szabadon hozott választások, valójában azok az életünkben bek?vetkez? események természetes k?vetkezményei lehetnek. Az üzleti életben és a személyes életünkben hozott d?ntéseinket gyakran olyan tényez?k befolyásolják, amelyek kívül esnek a k?zvetlen irányításunkon. De megnyugtató, ugye?! (gyengébb idegzet?ek már tapsolnak ?Szuper, fel is vagyok mentve!”) Na de most komolyan…

Ezt figyelembe véve még fontosabbá válik, hogy hogyan reagálunk ezekre a k?rülményekre és hogyan tanulunk a d?ntéseink k?vetkezményeib?l.

A kauzalitás elve segíthet megérteni, hogy minden választásunk valamilyen reakció k?vetkezménye, és hogy a j?v?beni d?ntéseinket is hasonlóan befolyásolhatják az el?zmények.

Szóval miel?tt elkezdenél szorongani, érdemes megkeresni azt a kiinduló pontot, azt az okot, ami miatt te például k?lt?znél, munkahelyet váltanál… mert lehetséges, hogy nem is a d?ntés az, amit olyan sokat hezitálsz, hanem az oka, ami nincsen tisztázva vagy feldolgozva, kimondva vagy elismerve.

és akkor az id?.

Vannak helyzetek, amikor nagyon gyorsan kell d?nteni. Ilyenkor nem az a kérdés, hogy jól vagy rosszul d?ntünk-e, hanem hogy MOST d?ntsünk, mert muszáj. Például, amikor el kell rántanod a kormányt kül?nben ütk?z?l. Ilyen esetekben ?szt?n?sen cselekszünk. Talán akkor tudunk a legjobban d?nteni, amikor forró a talaj alattunk. Abban a pillanatban nem jut eszünkbe, mit szólnak mások … Az ?szt?n?s d?ntések sokszor a legjobbak, mert az agyunk ilyenkor a leggyorsabban dolgoz fel minden információt és bekapcsol az igazi természetünk, a valós akaratunk. Abban a pillanatban nem jut eszünkbe, mit szólnak mások, nem mérlegelünk minden apró részletet, hanem egyszer?en cselekszünk. Az ilyen helyzetekben hozott d?ntések gyakran megmutatják az igazi természetünket, a bels? er?nket és azt, hogy valójában mire vagyunk képesek és mire tartjuk saját magunkat. Az ?szt?n?s reakcióinkra hagyatkozva egy mélyebb, talán rejtett b?lcsességhez férünk hozzá, amely túlmutat a racionális gondolkodáson és a korlátainkon. Gondoljunk csak bele, hány olyan pillanat volt az életünkben, amikor egy gyors d?ntés megmentett minket egy nagyobb problémától vagy veszélyt?l. Legyen szó egy üzleti helyzetr?l, ahol azonnal kellett választani két stratégia k?z?tt, vagy egy személyes krízisr?l, ahol azonnali cselekvésre volt szükség. Ezekben a pillanatokban az ?szt?neinkre támaszkodva hoztuk meg a legjobb d?ntést, még akkor is, ha utólag nem t?nt t?kéletesnek. Ez is bizonyítja, hogy a d?ntéseink nem mindig a hosszú mérlegelés és az alapos elemzés eredményei. Néha az élet legfontosabb választásait a szívünk diktálja, nem pedig az értelem. (Elvállaljam az állást? Elk?lt?zzek vidékr?l a városba vagy fordítva?)

Van is erre egy játék, amit gyakran használnak arra, hogy segítsenek az embereknek gyorsan, ?szt?n?sen válaszolni a kérdésekre, és így feltárni a valódi érzéseiket és a szándékukat. A játék neve ?Gyors válasz”, úgy emlékszem. A lényege, hogy a játékvezet? gyors egymásutánban egyszer? kérdéseket tesz fel, amelyekre a válaszadónak azonnal, gondolkodás nélkül kell válaszolnia és általában tud is, hiszen ezek valóban nagyon egyszer? kérdések és nem nagy súlyuk van.

Például:

1. Mi a kedvenc színed?
2. Melyik a kedvenc ételed?
3. Hova utaznál legszívesebben?
4. Mi a kedvenc k?nyved?
5. Szeretsz Inárcson lakni?

Itt mondjuk arra ment ki a játék, hogy k?lt?zni kell. ??

Szóval, hogyan tanulhatunk a d?ntéseinkb?l? El?sz?r is, ne félj hibázni. Minden rossz d?ntés egy lépcs?fok a jobb irányba. Másodszor, bízz az ?szt?neidben, de ne felejtsd el mérlegelni a lehet?ségeket is. és végül, emlékezz rá, hogy minden d?ntés – akár gyors, akár lassú – része az utazásodnak.

és ?szintén megmondva, azzal is hozol d?ntést, ha nem hozol d?ntést. A halogatás és a cselekvés elkerülése is egy választás, amelynek megvannak a maga k?vetkezményei, hiszen ilyenkor hagyjuk, hogy az események irányítsanak minket, ahelyett, hogy mi irányítanánk az életünket. Vagy marad ahogy van. De azért marad, mert így d?nt?ttél (hogy nem d?nt?ttél).

A d?ntések m?vészete nem más, mint az életünk irányítása. Akár egy jól megválasztott ruha, akár egy stratégiai lépés a karrierünkben, minden választásunk formál és alakít minket.

Tehát a legfontosabb d?ntés, hogy d?nts. Mert végül a d?ntéseink határoznak meg minket. A d?ntéseink feleljenek meg az akaratunknak, a céljainknak, a boldogságunknak, hogy aztán a végén mi is azok k?zé a szerencsések k?zé tartozzunk, akik azt mondhatják: ?A saját életemet éltem”.

és ha nem Te d?ntesz, akkor sem kell aggódnod. Egy kedves barátn?met idézve ?Akkor majd az élet rendez helyetted, csak az nem biztos, hogy tetszeni fog”. Szóval érdemes beleszólnod a saját életedbe, és érdemes nem beleszólnod másokéba. általában fordítva k?nnyebb… de érdemes gyakorolni.

Aletta