éLETEM ROMOKBAN

Miel?tt kár?rvend?en d?rzs?lnéd a tenyered, hogy na végre, úgy kell neki: mekkora pofája van, oszt ez is f?ldbe állt! - jelzem, hogy egy laza ujjgyakorlatnak leszel tanúja. ?

Egy cikk adta az ?tletet, amiben arról számolt be egy rekrúter -hangosan a mellét d?ngetve-, hogy ? bizony mindig alaposan megforgatja a jel?lteket és a karrierjük minden állomásán rákérdez, hogy mi volt a legnagyobb buktája és tanult-e bel?le valamit. (Gondolom, persze mindezt azt k?vet?en, hogy az AI-nak csúfolt algoritmus el?tte kiegyelte azokat, akik nem t?mték degeszre a hívószavakkal a rezuméikat. Lásd még: a t?bbség)

Vegyes érzéseim lettek a módszerrel kapcsolatban. Egyrészt: mekkora ?tlet, hogy végre valahol nem a csúcsra járatott, hazug ?nfényezést részesítik el?nyben, hanem lehet?séget adnak arra is, hogy megmutassuk, hogy esend?ek vagyunk. S?t, micsoda nagyszer? dolog, hogy egyben az ?nreflexió képességét is megszondázza, bravó!

Másrészt: milyen jel?ltélményt adunk annak, aki tiszta bugyit vesz, díszbe ?lt?zteti a kis szívét és elcsattog az interjúra, ahol váratlanul azokra a dolgokra kérdeznek rá, amiket maga se szívesen idézne fel és a lábujjai is ?k?lbe szorulnak az ég?, ciki, kellemetlen, a maga el?tt is szégyellt sztorik felidézésekor?! Sommázva: ha végül jól j?ttünk ki bel?le, esetleg szerencsésen megúsztuk, nekünk lett igazunk - miért ne kérkednénk vele?! De a valódi régészet eredményeit nem biztos, hogy ország-világ el?tt mutogatni szeretnénk.

Azonban annyira megmozgatott ez a felvetés, hogy úgy gondoltam leírom a tanulságos, elcseszésekkel teli B verziójú szívímet. A struktúra rém egyszer?: Hol? Mi t?rtént? Mit tanultam bel?le?

Még csak a ?Tanulmányok” címszónál tartunk, és máris bukta-hegyek:

Hol?

Gimi elején orvosira akartam menni. De olyan hülye voltam fizikából, hogy esélyem se volt. A szüleim sok ezer forintot szórtak ki hiába fizika korrepetálásomra, de Dunai tanár úrban csak az óránként elszívott másfél doboz füstsz?r? nélküli szimfi tartotta a lelket. Szemeiben nemcsak egy alkoholista saját életének reménytelensége tükr?z?d?tt. Mindketten tudtuk, hogy ez egy heti kétszeri, hiábavaló próbálkozás. Annyi jó volt benne, hogy stikában elszívhattam egy-két szál cigit én is, és a bel?lem áradó szagot ?adunaira” foghattam. Amikor azonban hirtelen megvilágosodtam, hogy delfinkutató szeretnék inkább lenni és ehhez külf?ld?n kell tanulnom, jó jegyek kellettek.

Mi t?rtént?

Ezt egy március 15-i ártatlan rend?rségi affér keresztbe húzta. Minden tantárgyból kettest kaptam, és mennem kellett a suliból. Hiába váltottam, lettek normális jegyeim, csak egy vietnámi h?sr?l elnevezett vidéki f?iskolára futotta a két év pontszámaiból. Otthonról elszakadtam. Aztán mégiscsak lett egy év Ausztrália, delfinek nélkül, aztán átvettek az ELTE-re és úgy t?nt sínen van minden.

Tanulság:

Látszólag vesztes helyzetb?l is fel tudok állni. A nagy megmondó tanárok (magából úgyse lesz soha semmi) meg bekaphatják. és bár egy hipochonder orvossal kevesebb lett, klassz szobatársaim voltak, rengeteget autóstoppoltam, megtanultam profin bekgemonozni és Paco de Lucia technikáját értékelni. S?t, azt is megtanultam, hogy nem kell sírva menedékért k?ny?r?gni, ha a házinéni bepálinkázva d?r?mb?l az ajtómon azzal, hogy ?basszon meg egy taliga majom!”

Hol?

Ráj?ttem, nem akarok klinikai pszichológus lenni. Nekem t?bb sikerélményre van szükségem. és amikor bekerültem az els? munkahelyemre, egy akkor alakuló biztosítóhoz -zéró szakmai és élettapasztalattal- háer igazgatói pozícióba (!), tudtam, hogy csak azért vettek fel, mert jól beszéltem angolul.

Mi t?rtént?

Minden napomat az imposztor szindróma rettegésében t?lt?ttem el: vajon a mai lesz az a nap, amikor ráj?nnek, hogy semmihez nem értek? és mégis, minden nap tettem a dolgom, intéztem a feladatokat és utólag visszatekintve, hihetetlenül bátran (vakon?) meneteltem el?re és szedtem f?l a tudást. Ek?zben persze fogalmam sem volt arról, hogy nem minden f?n?k iszik és fogdos céges bulikon, vagy üv?lti le a fejemet egy harminc f?s mítingen, hogy ?mikor veszi már észre Júlia, hogy mindig az er?sebb kutya baszik?” De, amikor azt mondta, hogy erk?lcstelen vagyok, mert ?sszej?ttem a munkatársammal, és mindketten házas emberek voltunk, akkor elj?ttem.?

Tanulság:

életem máig is meghatározó leckéje az, hogy csak azért nem tisztelünk valakit/félünk t?le/tesszük meg, amit kér, mert az van ráírva a névjegykártyájára, hogy felettem áll. Az alázat nem ez. Nem félek senkit?l.

(Efvájáj: Az erk?lcstelen kollégámmal harminc éve vagyunk együtt és van két gyerekünk.)

Hol?

Egy azóta megsz?nt, amerikai tanácsadó cégnél landoltam, ahol azt hittem rengeteget fogok tanulni a struktúráról, rendszerekr?l, folyamatokról, mert ha más nem is, de azok d?givel voltak nekik.

Mi t?rtént?

Már kezdtem volna elkapni a fonalat, de be kellett fejeznem a doktorimat. Amikor az interjúk alkalmával, nagylelk?en beígért átmeneti munkaid? kedvezményt kértem, hirtelen senki nem emlékezett erre. Nekem pedig nem volt írásos emlékem, amit lobogtathattam volna.

Tanulság:

Azóta minden megállapodást le- és aláíratok.

Hol?

A szavahihet?ségben való csalódás ismét útnak indított. Egy gyárban próbáltam szerencsét, mondván b?vítem a szakmai spektrumot.

Mi t?rtént?

Az nem zavart, hogy utánam fütyültek a munkások az udvaron. Az már inkább, hogy a bórd ülésen egymást üt?tték a dossziéikkal a vezet?k. Igyekeztem ezt szóvá tenni, de úgy t?nt, hogy csak én megyek mindenkivel szemben az országúton.

Tanulság:

Szembesülve (akkor még) zéró érdekérvényesítési és meggy?z?képességemmel, kénytelen voltam a próbaid? utolsó napján tovább állni.

Hol?

Egy fejvadászcégnél k?t?ttem ki, ahol a legboldogabb éveim k?vetkeztek, fantasztikus két csaj és egy jóindulatú és jó humorú ángílus f?n?k társaságában.

Mi t?rtént?

Felépítettünk egy céget. Megtanultam egy szakmát (meg az interjúk révén még százat). Megismertem vagy ezer embert. Ráj?ttem, hogy szeretek és tudok eladni. Ráj?ttem, hogy a fix plusz jutalékos szetap nekem való, mert motivál és jól kerestem.

Tanulság:

Csúfos bukta nem volt. Persze voltak olyan üzletek, amiket nem sikerült megk?tn?m. Voltak olyan pozíciók, amiket véres verítékkel tudtam csak bet?lteni. De a mai napig úgy emlékszem vissza ezekre az évekre, ahol a leginkább harmóniában voltam magammal.

Hol?

Akkor miért léptem tovább? Mert a bl?ff nemcsak a pókerben j?het be. Az els? f?n?k?m (igen, a piás-fogdosós) megkeresett, hogy menjek vissza az újonnan alapított cégébe ugyanazt felépíteni, amit az els? munkahelyemen már sikerrel abszolváltam. Bemondtam egy akkora pofátlan ?sszeget, amivel úgy voltam, ha nem adja meg, semmi gáz, mert néha már itt is megkeresem a jutalékból. Ha meg megadja, akkor az van fixen, plusz ismerem a pasast, a feltételeket, a kollégákat. Letáncolom még egyszer ugyanazt a koreográfiát egy rakat pénzért. és ahogy Korda Gyuri bácsi szokta mondani: ?Megadtaaaaaa!”

Mi t?rtént?

Azt mondta a fogdosós helyettese, hogy ?szintén mondjam el a véleményemet az egyik el?adásáról. én visszakérdeztem, de tényleg? Mire ?: igen. Elmondtam. De nem számoltam az egója nagyságával. úgy megsért?d?tt, mint a huzat. Kiabált egy sort, majd azonnal megpróbált kirúgatni. Mivel sokba került volna a cégnek a határozott idej? szerz?dés felbontása, várnia kellett ezzel. Taktikusan megvárta míg nyolchetes lesz a gyerekem és kiküldte a felmondásomat a déháellel.

Tanulság:

Mondhatnám, hogy az, hogy fogjam be a pofámat és ne mondjam meg az ?szintét, akkor se, ha valaki k?ny?r?g érte. Vagy tegyem, de k?vessem Cyrano-t: ?mondhatta volna szebben is, kislovag”. De, mint látni fogod, ezt a tanulságot azóta sem sikerült maradéktalanul beépítenem a mindennapokba.

Hol?

GYES mellett nincs is jobb, mint saját vállalkozást indítani.

Mi t?rtént?

Szakmai anyagomat visszadobták, mondván, hogy nem jó. (Amikor átírtuk az els? oldalt és egy férfi kollégám nevét biggyesztettük az aljára, ennyire klassz ?sszefoglalót még nem látott a megrendel?.) Ismeretlenül, telefonon kértek tímkócsingra ajánlatot és amikor kérdezni szerettem volna a részleteket, azt mondták, csak adjak be egy ?általánosat”. (Vesztes ajánlat kellett, hogy ne legyen felt?n?, hogy a már kiválasztott nyertes egyedül indul.) Egy ?cégre szabott” ajánlatban benne hagytam az el?z? cég (akire szintén rászabtam) nevét és a megrendel? szúrta ki. Reggel hétkor fennhangon üv?lt?tt velem a telefonban, hogy átvertem. Hiába csak az az egy mondat volt azonos. (Azóta mindent százszor ellen?rz?k.)

Tanulság:

Ezer és egy volt. A legf?bb, hogy nem vagyok korrumpálható. Ez sem 2008-ban, sem most nem érdem. Hiába szerettem, a tanácsadói piac a 2008-as évre olyan korrupttá vált, hogy eladtam a céget és jobbnak láttam beállni korporet katonának.

Hol?

Már nem akartam t?bbé vezet? lenni. Nem hajtott az ambíció: mezei priznic partnernek felvételiztem. Benéztem: egy év múlva én voltam az igazgató.

Mi t?rtént?

Fantasztikus f?n?k, még fantasztikusabb csapat és izgi feladatok mellett visszak?sz?nt a saját érdekeim érvényesítésének nehézsége (lásd még fizetésemelési kérelem, a péjgep kiegyenlítésére tett számos, hiábavaló kísérletem.) Azonban a két píremmel való konfliktus tett taccsra igazán: kiégtem. Mert felzabált az ?r?k?s harc, az alattomos és alaptalan vádaskodás, ostoba fenyeget?zés, a területféltés és a toxikus bullying. és igen, nemcsak a végeken t?rténnek ilyenek, hanem a magaslatokon is. S?t.

Tanulság:

Na látod, ezzel bajban vagyok. A mai napig elgondolkozom azon, hogy vajon mit kellett volna másként csinálnom? és nem tudom a választ. Mindig arra jutok, hogy talán el?bb fel kellett volna állnom és nem t?rni. De a lé nagy úr. Szóval igen, talán ez is egy tanulság, hogy egy ideig van az a pénz...

Ha végignézem a szívímet megvan a sikeres, fényes-mázas változat. De ha betekintek a kulisszák m?gé látom - és most már te is látod- a cikist, a méltatlant, a naivitásomat, a butaságomat, a már behegedt sebeket, amiket mások okoztak nekem, vagy amiket én szereztem magamnak. Egy nagy tanulság azért van, amivel lehet, hogy nem nyernék kulcspozíciót:

Nem bántam meg semmit.

Szerinted ezt beírhatom?

?

?

?

?

?

?